Jelenleg az ellenzéki politizálás egyik nagy kérdése: merre is van az a bizonyos előre? Mely irányba kell haladnunk ahhoz, hogy akár már középtávon is célba érhessenek törekvéseink?
Az utóbbi időszak ellenzéki próbálkozásai nem hozták meg azt az eredményt, amelyre sokan számítottak. Az összefogás védelmében szólva azért kijelenthetjük, hogy ez volt az országgyűlési választásokon az egyetlen variáció melynél akár az elméleti esély megteremthető lett volna a szűk győzelemhez is, de ezt számos hiba okán nem lehetett megtenni, bár hozzáteszem az elméleti esély adatott meg csak. Aztán jött az EP választás, melyből megtudhattuk, hogy az MSZP régóta nem a baloldal zászlóshajója, hiszen a 3 párt szinte fej-fej mellett abszolválta a voksolást. Ezekkel nem is kívánok foglalkozni mivel már annyi elemző taglalta.
Merre is kéne elindulni?
Az igazi kérdés: merre kell elindulnunk, hogy 2018-ra, megteremtsük a Fidesz kihívóját. El kell kerülnünk az „összefogás giccs” kényszerét, hiszen ez a fajta kooperáció csak rövidtávon használható, már középtávon széteshet a közös építkezés mivel 3 teljesen különálló személyiségű szervezettel van dolgunk, melyek között súlyos törésvonalak vannak. A jövő az elvi, program alapú politizálás mely az embereket helyezi középpontba, és erre csak egy olyan politikai szervezet lehet képes, amelynek nem kell olyan rossz kompromisszumokat megkötni, melyek korlátozzák gondolatiságát és kreativitását. Nem szabad beleesnünk abba a csapdába, hogy miután ezerszer elmondtuk, hogy Orbán Viktor mennyire káros, elmondjuk még 500 alkalommal. Ezt mindenki tudja, aki nem narancsmámorban úszik a rezsicsökkentés hevében. Vannak olyan szervezetek és pártok, amiknek egy programja van: Orbán takarodj! Nem elég szobrot dönteni és nem elégséges agresszív mondatokkal színpadokról bírálni, meg kell mutatni hogy, létezik egy kormányképes alternatíva mely szakítani akar az elmúlt 25 év gyermekbetegségeivel és egy új politikai korszakot alkotni. Fel kell építeni egy szabadságon alapuló programot mely sokkal inkább liberális, mint szocialista, hiszen a szabadság hiányának csak a szabadság lehet az ellentéte. A 2014-18 közti időszaknak ez a tétje. Debrecenben pedig főként. Mi értelme lenne összeállni az elmúlt 16 évben kritikán aluli teljesítményt nyújtó, a jól fizető pozíciókkal megvásárolt szocialistákkal? Miért kéne összeállni a szimplán helyi vezetőjének személyi ambícióit előtérbe helyező DK-val? (akik amúgy a szocialistákból szakadtak ki, ugyanaz az iskola.) A válasz a kérdésre: nem kell. Neki kell menni egyedül az önkormányzati választásokon és megmutatni, hogy létezik hiteles baloldal. Aztán felépíteni egy normális alternatívát.
-RT-
