Átlátszó Debrecen

 Nemrég láttam közleményed a vagy.hu internetes portálon, mely tipikusan példázza azt az erőszakos, realitástól sokszor végletekig mentes politikát amelyet te is gyakorolsz. Sajnos. A következőkben megpróbálom elemezni és kibontani azt, miért nem igazak állításaid.

    A demokratikus ellenzék szervezetei közös kitörési pontot kerestek. Április 6-án bebizonyosodott hogy nem a teljes összefogás az, amely elhozza a változást. Sajnos nem látok mást csak azt hogy erősíteni akarod saját pozíciód és plusz szavazatokat akarsz ezzel szerezni a DK listájára. Nem szabad kétszer ugyanabba a pocsolyába belelépni, tanulni kell a hibákból. Sokan ezt megtették, de lehet Te nem érzed ennek a súlyát. Pedig ez, a Te szavaiddal élve "történelmi bűn". Történelmi bűn az, ha ismét hagyunk elvesztegetni egy teljes ciklust, ha nem kreálunk egy programalapú és vízióval rendelkező ellenzéki pártot. Kérlek kedves Zoltán, ez a "demokrata szavazók hangja". Tudom, hogy te pozíciószerzés érdekéből szívesen tárgyalnál a pártirodák szobáiban, azzal a tárgyalási alappal hogy te vagy a közös jelölt. Ez már megtörtént, megmérettetett és gyengének találtatott. Fogadd el és lépj tovább. Az törődik a polgárokkal aki velük foglalkozik és nem a választások előtt másfél héttel a saját politikai karrierjének érdekében más pártoknak üzenget a médiában. 
    "... történelmi bűn a debreceni baloldal elmúlt 16 éve". Na ebben egyetértünk, bár te jól ismerheted ezt az időszakot, hiszen az MSZP majd a DISZ színeiben politizáltál majd most a DK-val. Ha a baloldali ellenzék utóbbi   16 éve bűn, akkor te minimum bűnpártos vagy benne.
    Végül de nem utolsó sorban az Összefogásról és annak támogatottságáról. Ahogy az elején kitértem rá ezt már megpróbáltuk és rájöhettünk arra, nem  működőképes alternatíva. A Magyar választók nem akkor fognak változtatni és felébredni ha összefogva ordibáljuk hogy a Fidesz hazudik. Honfitársainknak  alternatívára van szükségük, arra hogy valaki meg tudja mutatni a kiutat. Elmondtuk már több ezerszer: a Fidesz lop, csal, hazudik. El is fogjuk mondani még ezerszer mert igaz, viszont nem ez az amit az embereknek adnunk kell. Óriási a felelősségünk abban, hogy változtassunk és  meg tudjuk mutatni milyen is lesz az Orbán utáni ország. Ehhez pedig nem elég lázadni a rendszer ellen, hanem programot kell mutatni és egy pártot felépíteni amelynek erős és reális elképzelései vannak a jövőről. Nem pedig ad hoc koalíciókat kötni a több szavazat reményében.

                                                                                                                                    -RT-

Jelenleg az ellenzéki politizálás egyik nagy kérdése: merre is van az a bizonyos előre? Mely irányba kell haladnunk ahhoz, hogy akár már középtávon is célba érhessenek törekvéseink?

Az utóbbi időszak ellenzéki próbálkozásai nem hozták meg azt az eredményt, amelyre sokan számítottak. Az összefogás védelmében szólva azért kijelenthetjük, hogy ez volt az országgyűlési választásokon az egyetlen variáció melynél akár az elméleti esély megteremthető lett volna a szűk győzelemhez is, de ezt számos hiba okán nem lehetett megtenni, bár hozzáteszem az elméleti esély adatott meg csak. Aztán jött az EP választás, melyből megtudhattuk, hogy az MSZP régóta nem a baloldal zászlóshajója, hiszen a 3 párt szinte fej-fej mellett abszolválta a voksolást. Ezekkel nem is kívánok foglalkozni mivel már annyi elemző taglalta.

               Merre is kéne elindulni?

Az igazi kérdés: merre kell elindulnunk, hogy 2018-ra, megteremtsük a Fidesz kihívóját. El kell kerülnünk az „összefogás giccs” kényszerét, hiszen ez a fajta kooperáció csak rövidtávon használható, már középtávon széteshet a közös építkezés mivel 3 teljesen különálló személyiségű szervezettel van dolgunk, melyek között súlyos törésvonalak vannak. A jövő az elvi, program alapú politizálás mely az embereket helyezi középpontba, és erre csak egy olyan politikai szervezet lehet képes, amelynek nem kell olyan rossz kompromisszumokat megkötni, melyek korlátozzák gondolatiságát és kreativitását. Nem szabad beleesnünk abba a csapdába, hogy miután ezerszer elmondtuk, hogy Orbán Viktor mennyire káros, elmondjuk még 500 alkalommal. Ezt mindenki tudja, aki nem narancsmámorban úszik a rezsicsökkentés hevében. Vannak olyan szervezetek és pártok, amiknek egy programja van: Orbán takarodj! Nem elég szobrot dönteni és nem elégséges agresszív mondatokkal színpadokról bírálni, meg kell mutatni hogy, létezik egy kormányképes alternatíva mely szakítani akar az elmúlt 25 év gyermekbetegségeivel és egy új politikai korszakot alkotni. Fel kell építeni egy szabadságon alapuló programot mely sokkal inkább liberális, mint szocialista, hiszen a szabadság hiányának csak a szabadság lehet az ellentéte. A 2014-18 közti időszaknak ez a tétje. Debrecenben pedig főként. Mi értelme lenne összeállni az elmúlt 16 évben kritikán aluli teljesítményt nyújtó, a jól fizető pozíciókkal megvásárolt szocialistákkal? Miért kéne összeállni a szimplán helyi vezetőjének személyi ambícióit előtérbe helyező DK-val? (akik amúgy a szocialistákból szakadtak ki, ugyanaz az iskola.) A válasz a kérdésre: nem kell. Neki kell menni egyedül az önkormányzati választásokon és megmutatni, hogy létezik hiteles baloldal. Aztán felépíteni egy normális alternatívát.

-RT-

A városfejlesztési politika, az egyik legfontosabb területe egy város irányításának. Ez az a terület ahol a leglátványosabban zajlanak a folyamatok és a lakosok nap mint nap találkoznak az eredményekkel. Pont ezért sok helyi politikus ezzel visszaélve – átgondolatlanul – látványos presztízsberuházásokkal keltik a fejlődés látszatát, ezzel manipulálva a lakosságot. Erre iskolai példa lehet Debrecen.

Az utóbbi 16 évben tudatosan, a választók manipulálása zajlott a városban. Pénzt nem kímélve számos olyan beruházás történt amelyre egyszerűen nem volt szükség, az itt élők életszínvonalát nem javította és még azt sem lehet mondani, hogy hasznára vált volna a városnak. Számos olyan pénznyelő gépezet üzemel, amely időzített bomba a közösség számára, mivel egy idő után finanszírozhatatlanná teszi a települést. A jövőben a blogon részletesen foglalkozni fogunk ezekkel a beruházásokkal, de most nem ezen van a hangsúly. Sok helyről éri a politikával foglalkozó szervezeteket az a jogos kritika, hogy nem fogalmaznak meg megoldási javaslatokat. Ezt orvosolva ezt az írást arra szentelem hogy megpróbáljak a jó városfejlesztési politikának keretet adni.

Alapvetően, a már meglévő és rosszul működő intézmények hasznosítása, felülvizsgálata szükséges. Ez főleg piaci forrásokra támaszkodva oldható meg. Tehát ezeket az intézményeket a város adja bérbe vagy értékesítse olyan piaci szereplőknek, akik képesek azt szaktudással üzemeltetni. Most csak kiragadva egy példát megemlíthető a Hotel Lycium. Debrecen város egy 20 évre vonatkozó szerződésben bérli és üzemelteti. Az üzemeltetés éves bérleti díja évenként 180 millió forintot tett ki, majd ez kb 80 millió forintra csökkent és ez 2015-ig várhatóan ezen a szinten marad. Mikor belevágtak ebbe a beruházásba 60%-os kihasználtsággal kalkuláltak ám ez 30% szintjén mozog a mai napig. Feltehetjük a kérdést: Jó-e az, hogy a város üzemeltet egy szállodát? ( Pontos üzemeltetését a debreceni vagyonkezelő és annak tagvállalata, a Gyógyfürdő kft végzi.) Van-e elég kompetenciája a városnak egy vendéglátóipari egység üzemeltetésére vagy inkább egy ezzel professzionálisan foglalkozó vállalkozást kéne megbízni?
Véleményem szerint ebben a konkrét esetben egy lehetőség van: meg kell keresni azt a professzionális vállalkozást, amely sikeresen tudná üzemeltetni és rendelkezik a megfelelő know-how-val. Magyarországon az említett példa szinte egyedülálló, nagyon kevés másik település tart fenn az adófizetők pénzéből egy (rosszul kihasznált) szállodát. Az ésszerűsítés után ez nem csak egy jobban működő létesítményt, hanem egy felszabaduló tételt is jelent a város költségvetésében, melyet értelmesebb dolgokra is lehet költeni.

Hotel Lycium: a felelőtlen beruházások egy mintapéldánya

A már meglévő fejlesztéseken kívül természetesen fontos az, hogy a város fejlődőképes legyen. Szakítani kell az eddigi koncepcióval. A jövőben egy olyan transzparens (átlátható) fejlesztéspolitikát kell megvalósítani, ami figyelembe veszi a lakosok igényeit és részben be is vonja őket a beruházási projektek kidolgozásába és szelekciójába. Ennek a politikai iránynak nélkülöznie kell a saját érdekcsoportok helyzetbe hozását és minden esetben az emberek jólétét kell magába foglalnia. A következő immáron 5 éves önkormányzati ciklusban számos olyan feladat van melyet el kell végezni. Amíg a belvárosban és a turisták által frekventált területen rengeteg beruházás folyt az utóbbi évtizedben, addig a külvárosi területek elhanyagoltan maradtak. Magyarország második legnagyobb városa büszkélkedhet 20 ezer fős stadionnal, egy Kölcsey központtal, Modemmel (...stb) illetve olyan külvárosi területekkel is ahol akadozik a közvilágítás illetve a betonutak állapota (bár vannak olyan utcák ahol még az sincs) felháborítóak és nem utolsósorban nincsenek kiépített bicikliutak. Hozzátehetjük a bicikliutak nem csak a külváros problematikájába tartoznak: az egyetem főépületéhez sem lehet eljutni bringával. Tehát megállapíthatjuk hogy a beruházások fókuszát a belvárosi látványfejlesztésekről át kell tenni a külvárosok felzárkóztatására és olyan projecteket kell megvalósítani ami a mindennapi életben a lakosok számára hasznos. Ez eredményezi a folyamatos kapcsolattartást a város polgáraival, hiszen ők tudják, mi lenne a számukra hasznos. Ennek a talán legjobb formája a „Participatory/Community Budgeting”. Ennek lényege, hogy a lakóközösségeket, városi polgárokat bevonják a tervezésbe, rangsorolhatják milyen beruházások élveznek előnyt lakókörnyezetükben, elmondhatják mire van szükségük.

Egy jól működő rendszer

Ez a világ számos pontján egy jól működő rendszer, eddig azért nem valósulhatott meg hasonló sem, mivel a debreceni városvezetők érdekeit sértette volna a lakosság érdeke. Ezen most változtathatunk októberben. A jó fejlesztéspolitika alapvetésénél említve lett a transzparencia. Az átláthatóság elérhető számos úton, egy önkormányzatnál. A megvalósítható debreceni zéró korrupció program több elemből áll, amelyek civil kontroll alá helyezik a városvezetés munkáját. Ennek keretein belül az egyik legfontosabb elem, hogy egy pályázat sem lehet egészen addig érvényes amíg a résztvevő pályázatok, kiemelve a nyertest, minden elemükkel elérhetővé nem válnak egy erre alkalmas online felületen. Vagyis mindenki láthatja milyen pályázatok érkeztek be, melyik lett a nyertes és ez alapján bárki számára levonható az mennyire volt tisztességes az eljárás. A transzparencia növeléséhez létrehozható egy civilekből álló tanács mely részt vesz a döntési folyamatokban így megakadályozva hogy a pályázati eljárások során bármilyen visszaélés történjen. Ez a két eszköz már alapvetően alkalmas arra, hogy a fejlesztésekhez kapcsolódó, beruházások tisztességesebbek legyenek,

Talán így néz ki egy jó fejlesztéspolitikai felfogás...talán nem ez a legtökéletesebb rendszer amelyet lehet kreálni, de az biztos hogy az eddiginél jobb és átláthatóbb. Persze ekkora terjedelemben nem lehet mindenre kitérni, de egy blog feladata nem is az hogy utolsó pontig kidolgozott programot adjon, célom egy új fejlesztési filozófia felvázolása Debrecen számára. Azt már ti döntitek el mennyire sikerült... De ahhoz hogy ezt elérjük, nagyon sok dolgon változtatni kell még Debrecenben, ebben az első lépés a polgármester személye és a közgyűlés összetétele. Enélkül a kettő nélkül nem lesz tényleges változás.

-RT-

Kósa Lajos 16 évnyi kiskirályi hatalmának vége Debrecenben. Mi is ennek a 16 évnek a mérlege? Mi történt városunkkal? Mi fog történni?

Kósa Lajos elmegy...

Eseményekkel teli időszakon vagyunk túl, amikor is rengeteg hasznos látványos beruházás történt a Kálvinista Rómában. Na jó, azért elismerhetjük: a 2-es villamos egy hasznos dolog, de a körülményekkel a későbbiekben külön posztban is foglalkozni fogunk majd. Tény hogy Debrecen megváltozott. Viszont ennek a változásnak súlyos ára volt: 2010-re Debrecen Magyarország második legeladósodottabb településévé vált. Persze a Fidesz propagandagépezete megoldotta a helyzetet, és az állam az egyik zsebéből a másikba rakta át az adósságot. A helyzet tehát nem változott az „adósságmentesítéssel”, továbbra is mi, a zemberek fizetjük meg az egészet.

„Lali király”, így becézték a polgármester urat Debrecenben..., a wikileaks alapján sokan csak „Mr. 20%”-nak hívták. Egy biztos: akárhogy is hívjuk, a debreceni közélet morális hanyatlása az ő lelkén szárad. Bábszínházzá tette a közgyűlést, az ő vezetésével a Fidesz kiszorította a civileket a városi ügyekből és szinte szó szerint megvásárolta a helyi ellenzéket. Lajosunk, ha valamihez ért, az a hatalomtechnika. A morális hanyatlás 2006 után vált egy felgyorsuló folyamattá. Mint egy lombikban, úgy tenyésztették ki azt az orbáni modellt, amelyet 2010 óta egész Magyarországra próbálnak ráerőltetni. Viszont minden hatást kísér valamilyen ellenhatás, csak ebben az esetben még nem ugyanolyan mértékű. Amíg a helyi szocialista vezetők, biztos jövedelmük tudatában üldögélnek a különböző jól fizető városi holdingok bizottságaiban (gondolhatjuk nem véletlenül kerültek oda), megjelentek új ellenzéki kezdeményezések. Ide sorolhatjuk a helyi Együtt­-PM és a DK aktív megjelenését is. Persze a kedves választópolgárokhoz ebből elég kevés jut el a helyi nyilvánosság csatornáin, a felülről kontrollált városi média mélyen hallgat az ellenzékről vagy próbálja nevetségessé beállítani rendezvényeiket. Pedig kétség kívül elindult valami Debrecenben.
A 2014-es önkormányzati választásoknak ebből a szempontból van egy különleges tétje, ez lehet az első lépés, hogy az új demokratikus ellenzéki pártok képesek legyenek leváltani az ezer szálon korrumpálódott helyi MSZP-t. És az is lehet, hogy Lajosunk távozásával még terület is nyílik arra, hogy tényleges változást hozzon az új hitelesebb ellenzék.
Kósa Lajos távozása sok szempontból hasonlít arra, mikor a filmben a főszereplő távozik és mögötte minden összedőlni látszik. A város által fenntartott létesítmények szinte kivétel nélkül veszteségesek. Az új városvezetésnek komoly feladata lesz ennek a helyzetnek a megoldása. Fel kell tennünk magunknak számos kérdést. Mit csináljunk a városi fenntartásban lévő Hotel Lyciummal? Hogyan lehet megoldást találni a Latinovits Színház félkész monstrumának hasznosítására?

Fórum bevásárlóközpont, mellette a Latinovits színház

Sorolhatnám ezeket naphosszat... Egy biztos: ha az állampárt kezében marad a város, ezekre megoldást nem várhatunk. Dr. Papp László a Fidesz polgármesterjelöltje eddig a beruházásokért felelős alpolgármester tisztségét töltötte be. Eddig sem tett semmit ezeknek a megoldására, sőt megkockáztatom még alapvető programja sincs, hogy miként képzelné el a város üzemeltetését. Az ellenzék feladata most nem csupán a demokratikus fordulat megteremtése a városban, hanem világos program megalkotása, ami helyrerakja a város gazdálkodását és ésszerűsíti az elhibázott beruházásokat.
Ezen a blogon ilyenekről lesz szó... Meg hasonló dolgokról. Az igaz lokálpatrióta, Debrecen javát akaró polgár a feladatának kell, hogy érezze: részt vesz a városi politika alakításában. S ennek a részvételnek nem a politikai lojalitás, hanem a város üdve, haszna mentén kell történnie.A változástól pedig nem kell félni.